Gondoljunk a stresszre másképpen 1. rész
Ha különböző testi panaszainkkal orvoshoz fordulunk segítségért, egyre több figyelmet fordítanak a lelkünk és testünk állapota közötti összefüggések felismerésére.
De vajon, az orvoshoz fordulásunk előtt, mi nők mennyire figyelünk testünk jelzéseire, tüneteire, amelyek később betegséget okozhatnak? Vagyis… ?
Gondoljunk csak a stresszesebb időszakainkra, hogy milyen testi tüneteink jelentkeznek ilyenkor.
Bizonyári ismerős az érzés, hogy amikor feszültebbé válsz gyorsabb lesz a légzésed, szaporábbá kezd válni a szívverésed, látható elpirulással a verejtékmirigyek működése aktiválódik, izzad a tenyered, kiszárad a szád, izmaid megfeszülnek és a sort még folytathatnám.
Hölgyeim, mintha megváltozott volna az időélményünk. Nem tudjuk, hogy hová rohanunk, de oda egyre gyorsabban, mely egyre növekvő fizikai és lelki terhet ró a szervezetünkre, amely kimerüléshez vezethet. Nem vagyunk jelen az aktuális pillanatokban, rágódunk a múlton vagy szorongunk a jövőtől. Néha meg eszeveszetten szervezzük és tervezzük a jövőnket, amelyben egyszer majd kiegyensúlyozott békés életet élhetünk a „karosszékünk” kényelmében.
Hát igen! Közben elmegy az élet mellettünk és már azt vesszük észre, hogy felnőttek a gyerekeink, az életminőségünk egyre rosszabb. Az idő tudtunkra adja, hogy elszaladt és nem élveztük az életünket. Jobb esetben. Rossz esetben valamilyen betegséggel küzdünk, amit megtudtunk volna előzni, ha odafigyelünk a testünk jelzéseire. Vagy észrevettük, de képtelenek voltunk lazítania terheinken.
Tisztázzunk néhány alapvető kérdést.
A stressz mindannyiunk életében jelen van, része a mindennapjainknak, melynek jellemző tüneteire nem mindig tudunk elegendő figyelmet fordítani.
Vajon a stressz önmagában betegség-e vagy mi „gyártunk” betegséget belőle?
Egyrészt a stressz reakció nagyon hasznos energetikai jelző és válaszfunkció egyaránt, amit egyszerűen csak meg kellene tanulnunk helyesen értelmezni, hiszen ezzel is segíthetnénk magunkon! Másrészt nagyon fontos, hogy, megpróbáljuk az egyensúlyt megtalálni a pihenés, és a mindennapi hivatásszerűen elvégzendő feladataink között a harmóniánk érdekében. Megtanuljunk lazítani, levezetni tudatosan, a napi életünkhöz szükséges „forrás” megszerzéséért.
Aztán persze az is elképzelhető, hogy tudjuk, érezzük, hogy változtatni, lazítani kellene, de mindig valami gikszer jön közbe. A gondolat egyre jobban nyomaszthat és további szorongást és feszültséget kelthet bennünk. A napjainkat továbbra sem megéljük. Ilyenkor szoktuk mondani, hogy eltelt és este hulla fáradtan beesünk az ágyunkba, hogy másnap újra elölről kezdjük mintha csak önműködő, automatikusan vezérelt gépek lennénk.
Sajnos a rossz hírem az, hogy a problémák felhalmozódása és a szüntelen aggódások következtében a hosszan tartó, krónikus stressz fizikai egészségi állapotunkat veszélyezteti. Az idegrendszer izgalmi állapotának „fenntartása” tudattól független működéseket indít be. Mintegy 30 féle hormon, biokémiai vegyület jelenik meg a vérben - legismertebb az adrenalin-amelyek további fokozott hatással lesznek az anyagcserénkre és a keringési folyamatainkra.
A szívműködésben, az immunrendszer védekezőképességében kárt tehetnek. Kialakulhat vérnyomás és cukorbetegség, emésztési probléma, migrén, alvászavar, fülzúgás stb.
Másrészt a hosszan tartó krónikus stressz olyan kompenzáló magatartásokhoz vezethet, mint a mértéktelen evés, vagy túlzott alkohol fogyasztása, a nyugtató és/vagy altató bekerülése a mindennapi életünkbe.
A tünetekben, a kialakult betegségben a közös az, hogy az adott szerv vizsgálata során semmilyen organikus eltérés nem diagnosztizálható.
Persze az is lehet, hogy azt érezzük, hogy elfáradtunk és már nem vagyunk olyanok, mint régen. Nem azért, mert nem akarunk, csak már nem tudunk örülni semminek. A mindennapi apró sikereket és örömeinket észre sem vesszük, mert nem érünk rá. Pedig akkor, abban a pillanatban kellett volna leülni a „karosszékünkbe”.
Azonban, ha felelősséget vállalunk saját magunkért, akkor érdemes komolyan venni testünk és lelkünk jelzéseit, azaz az okokat kideríteni. Ezért aztán a tünetek ellen gyógyszerek és egyéb külső szerek hosszútávon megoldást biztosan nem fognak jelenteni, csak ha megtaláltuk az okot és ezzel a tudatosítással oldjuk a feszültségeinket.
Az arany középút elve is arra tanít bennünket, hogy nem bírjuk az egyoldalúságot hosszú távon. Sem a mértéktelen munkát, a mértéktelen erőfeszítést, a hajszát, a testi-lelki terheket, nem vagyunk képesek sokáig elviselni. Csupán idő kérdése, hogy a kiegyensúlyozatlanságot követően a testi tünetek megjelenjenek.
Amikor tudjuk, hogy kik vagyunk, honnan jövünk és hová tartunk, - egyre intenzívebben tudjuk életünket alakítani. Ezt a „valódi jelenlétet”a saját életünkben, ami egy izgalmas kaland a következő bejegyzésemben fogom folytatni.
Addig is, ha van kedved és szeretnéd tudni, hogy mennyire vagy képes elviselni a feszültséget, töltsd ki a stressz tesztet az alábbi weblap címen és olvasd el a hozzá tartozó értékelést!
http://www.eletstilusorvoslas.hu/stresszteszt
Dr. Szilágyi Zsuzsanna PhD
pszichoterapeuta szakorvos, pszichológus
Rendelés: Oxygen Medical Naphegy Magánorvosi központ
Cím: TABÁN - 1016 Budapest, Naphegy utca 67.
Tel: +36 70 884 3052
E-mail cím: info@eletstilusorvoslas.hu
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.